A koronavírus okozta digitális átállás óriási kihívást jelentett a pedagógusok, a diákok és a szülők számára egyaránt. Kisarkosítva azt mondhatjuk, hogy egy hétvégéje volt mindenkinek arra, hogy egy olyan rendszerre álljon át, amire korábban egyáltalán nem volt felkészülve. Három hónapig tartott ez az időszak, és reméljük, hogy egyhamar nem lesz szükség arra, hogy újból átéljük.

A folytatás előtt leszögezem, hogy egy átlagos lakótelepi iskolában dolgozom, ami azt jelenti, hogy nem tudok az extrém helyzetekről nyilatkozni. Ahogy normális körülmények esetén is, tudom, hogy óriási különbségek lehetnek országrészek és iskolatípusok között, én talán az átlagot képviselem ezen írásban. Túlságosan nem szeretnék szakmázni sem, arra megvannak a megfelelő fórumok, ezekkel nem untatnék senkit.

A pedagógusok szemszögéből elmondhatjuk, hogy a kollégák nagy része felelősségteljesen és kreatívan próbálta ellátni feladatait. Ahogy a hagyományos tanteremben, úgy a digitális világban is eltérő képességekkel, stílusokkal és elvárásokkal találkozhattak a gyerekek és a szülők. Jómagam is láttam végleteket annak tekintetében, hogy ki mit várt el a gyerekektől ebben az időszakban.

Többségében azonban elmondható, hogy a kollégák rendesen megdolgoztatták a gyerekeket, és nem kértek kevesebbet, mint az iskolában. Sokaknak persze úgy tűnt, hogy még annál is többet kértek a tanárok, mint amennyit szoktak, ennek lehet is igazságalapja, de véleményem szerint több esetben inkább a feladatok megoldásának módja és az arra fordított idő nem biztos, hogy egyezett azzal, amit az iskolában megszoktak a gyerekek. A tanárok többsége jóval nagyobb rálátást kapott a gyerekek munkájára, hiszen egyénileg értékeltek minden beadott feladatot, ami az iskolában bizony nem mindig valósult meg. Minden gyerek minden feladatát korábban talán csak az alsóbb évfolyamokon nézték meg a pedagógusok, míg a nagyobbaknál a közös vagy önálló javítás esetén volt lehetőség arra, hogy az ellenőrzés felületes legyen. Mindannyian emlékszünk arra, amikor egy adott tanórán páran aktívabbak voltak a többieknél. Többen sokszor „csak” követték a tanórát, írták, amit kell, a feladatok javításánál pedig mechanikusan másolták a tábláról, amit kellett, vagy hallás alapján ellenőrizték, mindezt lelkiismeretükre és lelkesedésükre alapozva. Most viszont az esetek többségében bizony mindent egyénileg meg kellett oldani (jó, voltak kibúvók…), a tanárok egyénileg felvették a kapcsolatot a gyerekekkel, jóval személyre szabottabb lett az oktatás. A korábbi példa alapján ez valóban azt jelentette, hogy minden tanulónak aktívan el kellett végezni a feladatokat saját kútfőből, így vagy úgy. Ez valószínűleg tényleg több időt elvett mindenki életéből.

Azt is tudjuk, hogy a gyerekek nem biztos, hogy úgy állnak a tanuláshoz otthon, mint az iskolában. Sokaknak ismerős lehet, hogy néha egy tízperces házi feladat otthoni megoldása akár egy egyórás harcon keresztül sikerül csak. Saját tapasztalat. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy most a tanórai feladatok feldolgozását kellett házi feladatként megoldani, akkor nem csoda, hogy láttam én is arra példát, hogy a hat tanóra feldolgozásához bizony reggeltől estig egy asztal kellett görnyedni saját gyermekemnek. Nem volt jó érzés, de ezeket a feladatokat az iskolában is elvégezték volna a gyerekek, valószínűleg lendületesebb tempóban, mint otthon. Nekünk is voltak nehézségeink bőven, de hosszú távon talán megérte. A személyesebb tanulás egyben azt is jelentette, hogy sok minden mélyebbre került a fejben, mint az iskolában. Jobban rá voltak kényszerülve a gyerekek az egyéni gondolkodásra, hiszen nem volt, aki „bemondta” helyettük a megoldásokat. Ebben a szülőknek és más segítőknek persze óriási szerepük volt, de bizonyára a kollégák is megpróbáltak minden kérdésre válaszolni és mindenben segíteni, ha valaki kérte azt.

Nagy szerencse, hogy a pedagógusok többsége az elmúlt években végre informatikai eszközökhöz jutott, így a technikai háttér megvolt a feladatok kiadásához, az online órák tartásához. El sem tudom képzelni, hogy enélkül mekkora káosz lett volna a rendszerben. Az eszközök használatához persze tudásra is szükség van. Az én környezetemben bár eltérő informatikai képességű kollégák vannak, mindenki igyekezett rátenni egy lapáttal korábbi ismereteire. Nem titok, hogy a tanárok is kapcsolatban álltak egymással és próbálták segíteni egymást a felmerülő kérdésekben. Kifejezetten jó hatással volt a közösségre ez az időszak.

A gyerekek tekintetében mindenkinek az volt a kérdése hozzám először, hogy hányan rontottak ebben az időszakban. Én azt mondom így, a tanév végeztével, hogy a gyerekek többsége kb. pontosan azt a szintet hozta, ami elvárható volt tőle. A jók jól teljesítettek, a kevésbé jók is tartották a szintet, aki pedig az iskolában is tojt mindenre, az a digitális térben sem változott meg. Mindamellett voltak kifejezetten javuló tendenciát mutató diákok, sőt, magukhoz képest megtáltosodó diákok is. Olyan, aki ebben az időszakban rontott volna, az én esetemben egyetlen egy tanuló volt. Egy iskolában szorgalmas tanulóról van szó, aki otthon valahogy nem tudta ezt a rendet magáénak érezni, sokat kellett noszogatni, hogy haladjon a feladatokkal. Nem technikai akadálya volt a haladásának. De alapjában véve mindenkit dicséret illet ezért az időszakért. Én az online tanórákat preferáltam ebben az időszakban, és a körülményekhez képest egy kifejezetten vidám, tevékeny és kreatív időszakként fogok emlékezni ezekre az időkre. Szó se róla, soha többé nem szeretnék ilyet átélni, de egy egyedi és sokatmondó élmény volt számomra ez az időszak.

Zárásként:

• az online tanítás és tanulás a körülményekhez és a feltételekhez képest jól vizsgázott
• a gyerekek teljesítményét nem befolyásolta nagy mértékben a kialakult helyzet
• a gyerekek többsége nyitott volt
• a pedagógusok úgyis mindig morognak, most sem volt másképp
• a szülők úgyis mindig morognak, most sem volt másképp
• rengeteget fejlődött minden érintett fél informatikai tudása
• a technikai feltételeket a „harmadik felek” ingyenesen biztosították (Google Classroom, Microsoft Teams, Zoom, LearningApps, Redmenta, stb.), ami lényegesen egyszerűbbé tette a munkát