Hát, ez az, amire senki sem gondolhatott hónapokkal ezelőtt. Ilyen drámai változás a mindennapi életünkben emberemlékezet óta nem volt. A koronavírus terjedése az élet számos területén borít fel mindent, ami idáig olyan egyszerűnek tűnt. Az oktatás is elszenvedi most az eseményeket, de hála istennek idáig a körülményekhez képest azt mondom: ez legyen a legnagyobb baj!
Sokk megélni azt, hogy egy pénteki napon bejelentik, hogy meghatározatlan időre nincsen hagyományos tanítás, a gyerekeknek tilos az oktatási intézményekbe bemenni. Egy hétvégét kapsz arra, hogy felkészülj valami teljesen más módszertanra, mint amit eddig használtál. De a szükség nagy úr, és úgy érzem, hogy kollégáimmal megteszünk mindent azért, hogy munkánkat becsületesen elvégezzük.
Amit természetesen meg is szeretnék köszönni országunk vezetőinek, hiszen pletykálták a fizetés nélküli szabadságot, a tanév megismétlését, és egyéb rémálmokat. Én most nagyon hálás vagyok, hogy az egzisztenciánk nem forog veszélyben, és most az egyszer az állami szféra dolgozói vannak nagyobb biztonságban anyagilag. Én hálás vagyok azért, hogy tovább dolgozhatok, és igyekszem mindent megtenni azért, hogy megszolgáljam az állam bizalmát.
Egy hétvége alatt az internetet elárasztották az on-line tanulási lehetőségek, oldalak, praktikák, videók, aminek nagy része természetesen eddig is rendelkezésünkre állt, de most rájuk is kényszerültünk. Kicsit azt is mondanám, hogy hirtelen a bőség zavarát tapasztaltam az elmúlt egy hétben, de inkább ez legyen, mint a széttárt kéz.
A szülők és a gyerekek is kénytelenek voltak alkalmazkodni a kialakult helyzethez, és egy-két napjuk volt arra, hogy felvegyék a tempót. Én azt mondom, hogy többségük jelesre vizsgázik. Nem mondom, hogy nincs kivétel, mert van, de le a kalappal mindenki előtt! Az én iskolámban is szinte napról-napra változik minden, próbáljuk a legoptimálisabb módon kihasználni a rendelkezésre álló lehetőségeket. De amit máskor hetekig járattunk volna be, azokra most napok jutnak.
Ha egy valami haszna lesz az oktatásban ennek a nyomorúságos időszaknak, az a gyerekek és a szülők informatikai tudásának fejlődése. Most derül ki, hogy ki az, aki az elmúlt egy-két évben bele se nézett a Krétába, ki az, aki 2020-ban még nem tud e-mail címet készíteni. De most… a többség erőn felül teljesít, én nagyon büszke vagyok mindenkire, aki felfogta, hogy nem a vakáció köszöntött be, hanem kaptunk egy lehetőséget, hogy legalább ezen a téren hadd folytatódjon az érdemi munka. Az informatikai fejlődés természetesen a kollégák esetében is kényszerű és kézzel fogható. Akik eddig elhessegették a modern eszközöket, most nincs más választásuk, és szépen vizsgáznak.
Ahogy a hagyományos tanteremben, ebben a virtuális világban is minden kolléga más. Próbálunk egységes rendszereken keresztül dolgozni, de attól még hála istennek meg tudjuk tartani az egyéniségünket, változatosságunkat, ami örvendetes. Reméljük, hogy a szülők tudják követni az ezerféle feladatot, platformot, bekérési formát. Higgyék el, mindenki a legjobbat akarja a gyerekeknek, és köszönjük a nyitottságot ezekben a nehéz időkben.
Jómagam különben az online tanóra tartását preferálom, ahol van rá lehetőség. Muszáj a gyerekeknek „találkozni”, hiszen ők is el vannak zárva egymástól. Jó látni őket, jó belelátni a kuckójukba, és jó látni, hogy nekik is fontos ez az egész. És jó látni, hogy gyerekek, és nevetnek.
Kérdés persze, hogy meddig tart a lelkesedés, de most sajnos nem ez a legaggasztóbb. Bízunk benne, hogy mihamarabb véget ér ez a dráma a világban, és mihamarabb élhetjük régi életünket.
Természetesen nagyon szívmelengető azokat a mémeket és egyéb internetes hozzászólásokat olvasni, amiben a szülők a tanárok szerepét átértékelték az elmúlt egy hétben. Köszönjük az együttérzést! Egyúttal kitartást a feladat otthoni részéhez!
Jó egészséget mindenkinek!
